MTK legendárium | 292. rész

Az MTK-alapító, Szekrényessy Kálmán élete. „A sportvadászat élménye gyermekkorából jött” 73. rész.

A klasszikus értelemben vett sport megjelenése előtt e tevékenységen elsőképpen is a lovaglást és vadászatot értették. A vadászat, mint kiemelt társadalmi foglalatosság a középkor óta elválaszthatatlannak minősült a birtokos élettől. Szekrényessy Kálmán is, mint szenvedélyes vadász, részben földbirtokos rokonai vadászterületén gyakorolhatta lövő tudományát. Ezen túl a híres sportférfi tevékenységi körében (tudományos jellegű útjaihoz kötődően) már a modern polgári felfogást tükröző sportvadászat is megjelenik.

Elsőképpen célszerűnek mutatkozik áttekinteni Szekrényessy tradicionális vadászati lehetőségeit, mindazt az úri életközeget, mely melegágya lehetett a közgyűjtemények anyagát gyarapító tudományos igényű polgári vadászatoknak. Az úszás apostolának már gyermekkora bőven hordozott személyes és családi ösztönző élményeket a kis- és nagyvadra történő vadászatokról. Kálmán gyermekkorában, az 1850-60-as évtized hideg telei alkalmával még gyakorinak számítottak a zsákmányra éhes farkasok Pest körül.

Az így összeverődött éhes falkák ellen bátor polgárok időnként hajtóvadászatot rendeztek. Az ordasok felszaporodása idején a káposztásmegyeri Szekrényessy birtokra történő szánút is valós kalandokat rejtő életveszélyt jelentett: „A hidegről jut eszünkbe, hogy ez nemcsak jeget, meg havat hoz, hanem farkasokat is, melyek a főváros közelében mindinkább mutatkoznak, s az üllői vámházon kívül a napokban már egy sertésfalkát is rekognosciroztak. Hanem furcsa meglepetés vár rájuk miután […] egy csapat pesti puskás vállalkozott, kik erősen föltevék magukban, hogy üres kézzel nem jönnek vissza.”             

Első vadászélményei atyja, Szekrényessy József mellett elejtett szürkevadjai lehettek valamikor az 1850-es évek közepe táján. Atyjával és fivéreivel rendszeresen járták a káposztásmegyeri birtok határát, hogy gyermeki puskavégre való nyulat - „együgyű tapsifülest” - lőjenek, később pedig szalonkahúzás idején a festői szépségű budai hegyek meredélyeit.  

A snepfek rövid nászrepüléséről a kevésbé éber vadász könnyen lekéshetett: „A szalonkák már eltávoztak a budai hegyekből, s most csak hátrahagyott látogatási jegyeiket találhatják még ott az elkésett vadászok.”

Híresek voltak Szekrényessy Kálmán idejében a „megyeri rókavadászatok”, ahol angol mintára, kopóhajtás révén gyakorolták a sportvadászatot, melyről a híres úszó, a sportszerű vadász így vall: „Nyáron kíméljük a rókát, mint a nyulat, télen pedig a nemes vadászat szabályait szem előtt tartva, űzzük és puskázzuk az egyiket, úgy, mint a másikat.” Mindezek a gyermekkori élmények alapjaiban határozták meg későbbi vadásztevékenységét, a magyar sportvadászat egyik kiemelkedő alakja lett.         

Ezt olvastad már?